†

Mikor az ördög templomba ment,

Síri csend lett odabent.

A pap szájából kihullt a beszéd,

Mindenki tördelte a kezét 

És leült az ördög az orgonához.

A sánta kántor menekült,

A zsoltár metálba váltott.

Nem a vég volt ez, csak a kezdet.

Ördög testvér játssz még!

A hideg ráz, ha a zenédet hallgatom.

Késő volt, bezárult a retesz

A tornyon megfordult a kereszt.

Éjfélkor megkondult a harang,

És földre szállt egy sátáni hang....

†

Az Ördög elképedve állt, érezte milyen ocsmány a jóság...
/ The crow - A holló /

Én már alszom zúgó lombok alatt, Oh ne zavard meg álmomat! Borulj síromra halkan, csendesen, Ne félj nekem már nem fáj semmi sem...

Ülni egy csendes szobában, s várni valakire aki nem jön többé! Elutazni onnan ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké. Szeretni valakit, aki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szemedben égnek. Kergetni egy állmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni. Megalázva írni könyörgő levelet, sirdogálva várni, s nem jön rá felelet. Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, melyek megfakultak. Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni, mással látni őt, nem visszafordulni. Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon leborulni, könnyes csalódással. Aztán átvergődni hosszú éjszakákat, imádkozni azért, hogy ő meg ne tudja, mi is az a bánat!

† KöcCe HoGy ßeNézTéŁ!! †